2017. április 19., szerda

Áprilisi hó

Bolondos az április, tartja a mondás. Ez az idei biztosan az. Alig egy hónapja volt egy hét, hogy rendre úgy lekapott a nap, hogy a félcipőim vonalai ott maradtak a lábamon... Gondoltam is, na, nesze nekem, kezdődik a nyár, hamarosan úgy nézek ki megint, mint egy zebra. De ez a mai három fok és a havazás elég éles váltás volt.
 
Itt ülök Budapest kellős közepén a Palomában, ahol április óta vagyok "új lakó" egy nyolc fős kézműves/művész körben. Nem vagyok Pesthez szokva, minden hangos, színes, impulzív. Az üzlet egy régi körfolyosós bérház első emeletén van, ahol egymás mellett sorakoznak a mentazöld színben pompázó alkotói boltocskák. Az ablakban ülve írok, és a kovácsoltvas korláton át látom, ahogy esik az eső. A belső udvar nagy lépcsőjét két szobor őrzi - női torzók, az állukról ütemesen csöpög a víz.
 
Velem szemben, egy emelettel följebb kockás abrosz lóg a balusztrádnak tolt asztalon, rajta befőttesüvegek sora, minden méretben. Az üres muskátlisládára egy kreatív elme régi játék babakocsi kerekeit szerelte, puszta funkcionalitásból... A belvárost is csak emberek lakják.
 
A folyosó végén lévő ablakon át egy híres, régi cukrászda galériáját látni. Azt mondják, nyaranta a belső udvaron van a kávézó és nagy az élet. Most alig néhányan üldögélnek odabent. A galéria korlátján áthajolva szinte meg lehet érinti a hatalmas üveg csillárokat. Gyönyörű az egész. 
 
Ahogy reggel nyitottam a boltot, a folyosón friss tojásrántotta illata szállt. Jó, hogy ebben a házban sok a lakó, és nem egy üzlettömbben vagyunk. Még nem sokat tudok az itteniekről, de jó lesz, ha majd megismerem a mindennapjaikat - csupa olyan szokást, amik csak azokat nem bosszantják, akik kellő távolságból figyelik őket.
 
Hangulatosak a budapesti esőnapok. Bennem mindig azt az érzetet keltik, hogy létezik a biztonságot nyújtó állandóság.